Amivel kapcsolatban to Az optikai kommunikáció, a teljesítményszabályozás létfontosságú mechanizmusnak bizonyul, amikor a jelek stabilitásáról és jártasságáról van szó a tervezett tartományban. A kommunikációs hálózatok sebessége és kapacitása iránti kereslet növekedésével valóban szükség van a száloptikán keresztül továbbított fényjelek erősségének hatékony kezelésére. Ez a létrehozásához vezetett száloptikai csillapítók a rostokban való felhasználáshoz szükséges. Kritikus alkalmazásuk csillapítóként működik, így megakadályozza, hogy az optikai jelek erőssége magasra emelkedjen, ami károsíthatja a vevőberendezést, vagy akár elcsavarodott jelmintákat is okozhat.
A szálcsillapítás, amely az optikai kapcsolat alapelve, úgy definiálható, mint a fény formájában megjelenő jelteljesítmény vesztesége, amikor az áthalad a szálon. optikai kábel. Ez a csillapítás különböző okok miatt következhet be, beleértve a szórási, elnyelési és hajlítási veszteségeket. Bár a jel csillapítása teljesen normális, nem érheti el a szélsőséges szintet, mert rontja az optikai kommunikációs rendszerek hatékonyságát. Ennek a problémának a megoldására a gyakorlatban csillapítókat használnak, hogy a jelintenzitást a hatékony használat szintjére csökkentsék, és minimális hatást gyakoroljanak a hálózat élettartamára.
Egy optikai kommunikációs rendszer, a jelnek egy bizonyos teljesítményszintűnek kell lennie, amelyre a vevőnek szüksége van a jel feldolgozásához. Ha egy jel nagy teljesítményt tartalmaz, akkor túlterheli a vevőt, és néha hibákhoz vezet, ha pedig a jel kis teljesítményű, akkor előfordulhat, hogy a vevő nem tudja megfelelően érzékelni a jelet.Száloptikai csillapítókközponti szerepet játszanak az egyensúly megőrzésében, különösen akkor, ha a távolságok rövidek, ami magas teljesítményszintet eredményez, ami zaj lehet a vevő oldalon.
A száloptikai csillapítóknak két osztálya van, amelyek mindegyikét felépítésük és funkciójuk különbözteti meg: fix csillapítók és változtatható csillapítók. A száloptikai csillapítók különféle kivitelben és típusban találhatók, és mindegyik megfelel az adott felhasználásnak vagy igénynek. A rögzített csillapítók univerzális csillapítók, míg a változó csillapítók specifikus csillapítók.
Rögzített csillapítók: Ezek olyan csillapítók, amelyek szabványos csillapítást biztosítanak, és általában olyan helyzetekben használatosak, ahol állandó csillapítási szintre van szükség. A rögzített csillapítókat általában meghatározott csillapítási szintekhez gyártják, amelyek sokfélesége néhány dB-től több tíz dB-ig változhat. Az ilyen típusú szálak fő előnye a használat egyszerűsége, valamint a különféle szabványos optikai kommunikációs rendszerekbe való beépítésük.
Változtatható csillapítók: Másrészt a változtatható csillapítók lehetővé teszik a használat során a csillapítás mértékének változtatását, mivel a csillapítók kialakítása változó. Ez a beállíthatóság lehet teljesen manuális, vagy elektronikus vezérléssel is megkönnyíthető. Változtatható csillapítók használhatók változó jelerősség-beállításoknál, ahol a jelek különböző időpontokban eltérő erősségűek lehetnek, és ezért előfordulhat, hogy az erősségüket időről időre módosítani kell. A legtöbb tesztben és mérésben megtalálhatók, ahol a jelek különböznek és változnak.
Száloptikai csillapítóebben az összefüggésben azonban olyan tartozékot jelent, amelyet azzal a céllal terveztek, hogy a fényt előre meghatározott mértékben csillapítsa. Más szavakkal, ez olyan folyamatokon keresztül valósítható meg, mint az adszorpció, a diffrakció és a visszaverődés. Mindháromnak megvannak a maga előnyei, és a megvalósítandó alkalmazás specifikációitól függően választják ki őket.
Abszorpciós csillapítók: Ezek a csillapítók olyan elemeket tartalmaznak, amelyek hatékonyan elnyelik az optikai jel egy részét, és megakadályozzák, hogy az olyan erős legyen. Az egyik fő tervezési szempont az abszorpciós működési mechanizmuson alapuló csillapítók fejlesztésénél az anyag és a szerkezet megválasztása úgy, hogy ezek megközelítőleg állandó csillapítást biztosítsanak a kívánt hullámhossz-tartományon anélkül, hogy extra veszteséget okoznának.
Szórási csillapítók: A fényszórás alapú csillapítók azon az elven működnek, hogy szándékosan veszteségeket idéznek elő térbeli torzulások formájában a szálban, így a beeső fény egy része a mag falát éri, és kiszóródik a szálból. Ennek eredményeként ez a szóródási hatás a jel gyengüléséhez vezet anélkül, hogy veszélyeztetné a szál natív képességét. A tervezésnek garantálnia kell az eloszlást és a várható PUF-mintákat, hogy azok elérjék a szükséges csillapítási szintet.
Reflexiós csillapítók: A fényvisszaverő csillapítók a visszacsatolás elvén működnek, ahol a fényjel egy része visszaverődik a forrás felé, így csökkentve a jel áteresztőképességét előrefelé. Ezek a csillapítók tartalmazhatnak visszaverő elemeket, például tükröket az optikai úton vagy tükrök elhelyezését az út mentén. A rendszer elrendezését úgy kell elkészíteni, hogy a visszaverődések olyan módon zavarják a rendszert, hogy az befolyásolja a jel minőségét.
Száloptikai csillapítóA modern optikai kommunikációs rendszerek jelentős termékei, amelyeket a tervezőknek gondosan kell kiválasztaniuk. Az erős jelek szabályozásán keresztül ezek a modulok garantálják a biztonságos és hatékony adatáramlást a hálózaton belül. A diszperzióban a szálcsillapítás a jel gyengülése, amely egy adott távolságon belül a jel visszaverődése, interferencia és disszipáció következtében fellép. A probléma megoldásához különféle csillapítók léteznek, amelyeket a mérnököknek ismerniük és használniuk kell. Az optikai kommunikációs technológia fejlődése során nem szabad figyelmen kívül hagyni a száloptikai csillapítók hatékonyságát, mivel a leágazáshoz és a tervezéshez szükséges eszközök továbbra is relevánsak maradnak e kifinomult platformok hálózatba kapcsolásakor.